Kedves Bernadett!
Egy ideje követtelek a facebookon, tetszettek a megosztásaid, megnéztem a honlapodat is. Egy éve költöztem Százhalombattára. Új város, új munkahely, új emberek, tele voltam reményekkel, hogy milyen jó lesz. Aztán kiderült, hogy az élet nem fenékig tejfel, és közel egy év után azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. A párommal nem értettük egymást, nehezen kommunikáltunk, és az járt a fejemben, hogy én "hazamegyek". Anyagi problémák, "én gyerekem-te gyereked", szülők, család. Hova menjünk, mikor, ki kivel, és én miért érzem azt,hogy mindig mindenki fontosabb a páromnak, mint én? Azt gondoltam, nem sikerült, nem lett szép, nem lett jó. Aztán eldöntöttem, hogy megpróbálok tőled segítséget kérni. Az első alkalom után, amikor a párkapcsolatommal foglalkoztunk, meglepő és szinte ijesztő változásokat vettem észre magamon. Volt egy nehéz hetünk otthon, hiszen nem úgy viselkedtem, nem úgy reagáltam, ahogy addig szoktam. És ez engem lepett meg a legjobban. Ragaszkodtam a kimondott szóhoz, nem hagytam magam befolyásolni. Kimondtam, hogy mit szeretnék, és azt is, amit nem. Megértetted velem azt is, hogy a párom sem szeretne mást, mint én. Neki ugyanolyan fontos vagyok, mint ő nekem, és a maga módján próbál eleget tenni a szerettei igényeinek. Megértőbb és elfogadóbb lettem. Nemcsak magamat, az összes engem körülvevő embert elkezdtem más szemmel látni. Most folyton azon gondolkodom, hogy vajon "így maradok" e. De azt mondtad, hogy igen, és én elhiszem. :-) Megnyugodtam, jól érzem magam, a helyemen vagyok. Köszönöm a segítségedet! Ildikó
